Folytatjuk a sorozatot az Isten képére teremtett emberről. Ezen belül a bűn következményeiről. Legutóbb arról volt szó, hogy Isten megátkozta a kígyót, a Sátánt, és az asszonyt a férje uralma alá rendelte. Most pedig arról olvasunk, hogy Az ember miatt átkozott lett a föld. Olv. 1Móz 3,17-19.

A következőkről szólok: 1. A megátkozott föld. 2. Fáradságos munka és veríték.

3. Tövis, bogáncs és a mező füve. 4. Az ember teste por, és ismét porrá lesz.

1.) A megátkozott föld

Miután Isten szólt a kígyóhoz és az asszonyhoz, Ádámhoz is szólt: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad.

(1) Isten a kígyót megátkozta, de az embert nem. A földet átkozta meg az ember miatt. Később voltak esetek, amikor az embert is megátkozta Isten. Pl. amikor Kain megölte Ábelt. Olv. 1Móz 4,11-12: Mostan azért átkozott légy e földön! Miatta az átok ismét elérte a földet is: ne adja az többé neked az ő termő erejét.

Jer 17,5: Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, aki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve! De a bűnbeeséskor az Úr nem átkozta meg az embert. Ez azért fontos, mert az Ádám bűne miatt, az eredendő bűn miatt az egész emberi nem egyetemlegesen nem lett átkozott. Mindenki bűnös lett, mindenkire elhatott a halál, de az átok nem! Ez Isten kegyelme!

(2) Mit jelent az, hogy a föld átkozott lett? Azt olvastuk: fáradságos munkával élj belőle… Töviset és bogáncskórót teremjen teneked. Vagyis a bűneset előtt nem volt gyom: tövis és bogáncs. A teremtéskor azt olvassuk: 1Móz 1,11: Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn. De az átokkal Isten előhozta a káros gyomokat, amikkel az ember azóta is fárad, és verejtékezve küszködik.

(2) Később az ember bűne miatt újabb átkok érték a földet. 5Móz 28,15: Ha nem hallgatsz az Úr, a te Istened szavára …akkor utolérnek s teljesednek rajtad mindezek az átkok: pl. 5Móz 28,24: Az Úr eső helyett port és hamut ad a te földedre; az égből száll reád, mígnem elpusztulsz. 38.v.: Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarsz be, mert felemészti azt a sáska. 39-40.v.: Szőlőket ültetsz és műveled [azokat], de bort nem iszol, meg sem szeded, mert elemészti azokat a féreg. Olajfáid lesznek minden határodban, de nem kened magadat olajjal, mert olajfádnak gyümölcse lehull. Egyre több a növényi kártevő és betegség. Az időjárás egyre szélsőségesebb. Napjainkban is látjuk mit jelent, hogy Átkozott legyen a föld te miattad. Kicsoda az ember, hogy miatta lett átkozott, miatta szenved a föld?

(3) Meddig tart ez az átok a földön? Az átok, ami nagyon megnehezíti még a hívő emberek életét is. Mert az egész teremtett világ velünk együtt nyög és vajúdik. Olv. Róm 8,20-23. Az Ige azt mondja, hogy van remény. 21.v.: hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Amikor az Úr Jézus felállítja az ezeréves királyságot, akkor Ézs 11,9: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. Ézs 35,1: Örvend a puszta és a kietlen [hely], örül a pusztaság és virul mint őszike. 7.v.: És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá.

Hiába talál fel az ember vegyszereket a kártevők ellen, hiába próbálja a gazt, a gyomokat irtani, nem jut előrébb, mert csak egyetlen megoldás van: Megtérni az Úrhoz, megismerni az Urat, engedelmeskedni Neki. De míg az ember inkább még szembeszáll Istennel, annál súlyosabb lesz az átok a földön!

2.) Fáradságos munka és veríték

(1) A bűneset előtt a föld nem volt átkozott, és a munka nem volt fáradságos. Egyrészt azért, mert az ember testében még nem volt benne a halál, a betegség, a gyengeség. Másrészt azért, mert a munka nem volt „szélmalomharc”, mert a föld nem gazt, nem tövist és bogáncskórót termett. Harmadrészt – és ez a legfontosabb – a munka, amit az Úr az emberre bízott, – művelje és őrizze a kertet – nem elvette az erejét, hanem táplálta az embert. Úgy, ahogyan J. Kr. mondta: Ján 4,34: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem. A bűntelen ember örömmel végzi az Úr akaratát.

(2) A veríték a bűnös ember erőlködésének az eredménye. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet. A veríték nem kedves az Úr előtt, mert a bűnös ember munkájára emlékeztet. Ezért mondta az Úr a papoknak, Ez 44,17-18: És mikor a belső pitvar (=udvar) kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtuk, ha a belső udvar kapuiban és a házban szolgálnak. Len-süveg legyen fejükön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig. Ebből tanuljuk meg, hogy az Úrnak végzett szolgálat ne emberi erőlködés legyen, ne legyen izzadságszagú. Ha azt tesszük, amit az Úr bízott ránk, akkor az minket is felüdít és táplál. Az Úrnak való szolgálat külső körülményei lehetnek fárasztóak. 2Kor 11,27: Fáradságban és nyomorúságban. De a belső udvarban már nincs izzadság!

3.) Tövis, bogáncs és a mező füve

(1) Tövis és bogáncs. Az Úr Jézus a földre kimondott átkot is magára vette. Ugyanis a föld megátkozása az ember bűne miatt van. Így mikor bűneinket felvitte a fára, és átokká lett értünk, akkor a föld átkát is magára vette. Ez abban is látszik, hogy töviskoszorút tettek a fejére. Az átkozott föld tövist termett, és Ő azt is magára vállalta. Ján 19,5: Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nekik [Pilátus]: Ímhol az ember! Ő, Aki emberré lett értünk, ezt is vállalta. Ezért lehet majd az ezeréves királyságban a Róm 8,21. szerint: hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára.

Ézs 55,13: A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogáncs helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik. A ciprus kiváló építőanyag, a templom építéséhez is használták. Az Úr a megváltottai beépülnek az Ő templomába. A mirtusz örökzöld fa vagy cserje, virága nagyon jó illatú. Urunkra utal, az Ő örökkévalóságára és kedves illatára.

(2) A mező füve lett az ember eledele. Azt olvastuk: egyed a mezőnek füvét! A bűneset előtt ez az állatok eledele volt. 1Móz 1,29-30: És monda Isten: Íme nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen nektek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket [adom] eledelül. És úgy lőn. A bűneset előtt Isten az embernek magvakat adott eledelül. Maghozó fű pl. a búza. A gyümölcsökben is mag van!

Mi ennek a szellemi jelentősége? A mag J. Kr.-t jelképezi. A zöld fű, az állatok eledele. Abban nincs mag. Az embernek Mag kell, Kr. kell. Kr. nélkül az ember állati sorba süllyed, az ösztönei vezetik! Az ember Kr.-ból táplálkozzon, pl. az Ige által! Nem szoktunk vitákat folytatni, vagy tudományos értekezéseket tartani étkezés előtt arról, hogy milyen a gyümölcs, hányféle vitamin és ásványi só van benne! Milyen a mag, hogy helyezkedik el a gyümölcsben, milyen a szerkezete? Megesszük, és fenntartja a testi életünket! Kr.-ról sem vitázni kell. Ez semmit nem ér! Táplálkozzunk vele! Táplálkozzunk Krisztusból, mert Általa van szellemi életünk. Csak Kr. és az élő Ige használ nekünk, senki és semmi más! Minden más eledel, amit a világ ad, csak zöldség, Mag nélküli, azaz Kr. nélküli. Nem embernek, hanem állatnak való eledel!

4.) Az ember teste por, és ismét porrá lesz

Az Úr azt mondta: mert por vagy te s ismét porrá leszel. Ez egészen más, mint amit az ember teremtésekor mondott az Úr: 1Móz 2,7b: így lőn az ember élő lélekké.

Az ember jellemzője a bűn miatt a test lett a lélek helyett. Az özönvíz idején azt mondta az Úr: 1Móz 6:13 Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel egybe.

Különös, hogy az ember testi halálát a föld megátkozásával kapcsolja össze Isten.

Az ember testét a föld porából teremtette az Úr. A még meg nem átkozott földből. Viszont a bűn miatti halállal az ember teste az átkozott földben lesz ismét porrá.

A halál és utána a test porrá válása olyan tény, amit nem lehet letagadni. Mindenkinek el kellene gondolkoznia, hogy Isten minden szava örökre igaz!

Jaj lenne nekünk, ha csak ennyit mondott volna Isten, hogy por vagy te s ismét porrá leszel. Sajnálatra méltó tragédia lenne, ha csak ennyi lenne az ember földi élete, hogy a sok küszködés után a vége: halál, és porrá lesz. Nem ennyi Isten Szava. Az Isten képére teremtett emberről az Úr valami jobbról gondoskodott J. Kr.-ban. Egyrészt már e földi életben azt ígérte a Benne hívőknek Róm 8,11: ha Annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő tibennetek lakozó Szelleme által. Aztán a feltámadáskor dicsőséges testet kapunk, amiben elvehetjük a J. Kr. által megszerzett mennyei örökségünket.

Gondoljuk meg, hogy az Úr Jézus földi teste a mi bűnös testünkhöz hasonló volt, de nem volt benne bűn. A keresztre a testében vitte fel a bűneinket, és meghalt, mert a bűn zsoldja halál. De az Atya az Ő testét nem adta át a megátkozott föld porának. Három helyen is olvassuk a Szentírásban: a zsoltárokban, és az ApCsel-ben, pl. Apcs 13,35: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Különös, hogy a bűneink miatt J. Kr. átokká lett, de a testét nem engedte Isten, hogy porrá legyen. Harmadnapra dicsőségben feltámasztotta.

Soha nem tudjuk eléggé megköszönni az Úrnak, hogy adta Fiát és a Szt. Sz.-et, és így már e földön is értelmet adott az életünknek, a testünket már most megeleveníti. És bár test és vér nem örökli Isten országát, de akik Benne hiszünk, J. Kr. feltámadt testéhez hasonló testet kapunk, és örökké az Úrral leszünk a dicsőségben!

Befejezés:

Isten az ember engedetlensége miatt megátkozta a földet, hogy tövist és bogáncsot teremjen. Emiatt az ember fáradságos munkával, arca verejtékével eszi a kenyerét, mígnem meghal, és a teste porrá lesz. De hála legyen Istennek, hogy nem ez az Ő végső szava, hanem Krisztus, Akiben megváltást, életet és áldást kaptunk! Ámen.